Jelentkezz be itt!

A BDSM határai

meddig mehetünk el?

Sokan foglalkoznak azzal, hogy a BDSM beteges-e, illetve azzal, hogy meddig szabad egy-egy játékon, BDSM kapcsolaton belül elmenni. Én most nem ezekkel a kérdésekkel foglalkozom, bár kétségtelenül érdekesek és fontosak.

Úgy tapasztalom, hogy gyakori, ám kevésbé elemzett jelenség a BDSM-ben az emberek bekategorizálása. Mit értek ezalatt? Számos esetben előfordul, hogy valakit a BDSM-en belüli beállítottsága, vagy munkája (a fizetős dominákra gondolok most) miatt sokan bekategorizálnak és nem képesek semmilyen más módon gondolni rá, csak úgy, ahogy őt megismerték. A hivatásos domina egész nap ostort csattogtat, szitkozódik, aláz és lakk combcsizmát visel. A sub 24 órában csicskáztatva van, csak száraz kenyéren és vízen él, és soha nincs megdicsérve.

Számos BDSM-es ember viselkedése alapján következtetek arra, amit fentebb írtam, hogy sokan képtelenek/nem akarnak belegondolni abba, hogy egy ember személyisége összetettebb annál, amit egy/több BDSM eseményen megtapasztalhatnak belőle.

Több példán keresztül bemutatom, hogy mire gondolok.

Kevésbé ragyogó(fizetős) Dominák

Sok férfi jár fizetős dominákhoz. Ez nem egy XX-XXI. századi jelenség. Bizonyos elméletek szerint már az ókori Rómában is léteztek fizetős dominák (maga a domina kifejezés is latin eredetű, annyit jelentett: Úrnő; párja a dominus: Úr. A XVIII. századi Franciaországban a fizetős dominák gyakran szigorú tanárnőként hirdették magukat, akik /Órákat/ adtak. A XIX. századi Angliában pedig virágkorát élte a BDSM és rengeteg fizetős domina volt. Ki tudja, még az is lehet, hogy Darwin, vagy Edgar Allan Poe is járt hivatásos dominákhoz.

Rengeteg ember (még BDSM körökön belül is) úgy képzeli, hogy a dominák egész nap subokat ugráltatnak, tűsarkút és bőrfűzőt viselnek, és véresre verik a mazochistákat. A valóságtól mi sem áll távolabb. 9 évet jártam fizetős dominákhoz és jelenleg is többel tartom a kapcsolatot (nem vendégként). Átlagosan napi 1-4 vendég látogatja meg őket, de van, hogy hetekig egyetlen vendégük sincs. Amikor nem dolgoznak, a dominák nem ugráltatnak folyamatosan embereket és az utcán sem korbáccsal járnak. Van olyan domina, aki az utcán is kihívóan öltözködik, de van, olyan is, aki teljesen átlagosan. Sőt ismerek agorafóbiás dominát is, aki alig hagyja el az otthonát, ettől függetlenül a szakmájában kifogástalan.

Persze egy dominát meglátogató sub számára sokkal jobb azt képzelni, hogy egy domina egész életében egy királynő, akinek nincsenek gondjai és örömét leli a férfiak alázásban és kínzásában napja minden pillanatában.

Nem véletlen, hogy sokan el is titkolják valós életüket a szubok/mazochisták elől, mert ha elveszne az imidzsük, akkor a vendégeik jelentős részét is elvesztenék.

Ám a fentiek fordítottja is igaz lehet. Vannak olyan nők, akik szinte egész életükben kedvesek, aranyosak, háziasak, miközben titokban hódolnak a BDSM szentélyében. Azonban félnek tőle, hogy párjuk nem értené meg őket, vagy éppen csak ki akarják szervezni a magánéletükből a BDSM-et (természetesen ez férfiakra is igaz lehet, ám férfiak nem lehetnek dominák, igaz domok lehetnek).

Ez a vodka reklám jól bemutatja, hogy milyen, amikor valaki kettős életet él. Lehet, hogy hasznos így élni? Lehet, hogy könnyebben el tudjuk kerülni a beskatulyázást, ha mindenki felé, csak egy bizonyos arcunkat/egy szerepet mutatunk?

A sub, aki switch, sőt domináns?

Ahány switch, annyiféle. Van, aki az esetek 50%-ában sub és máskor domináns; a BDSM-en belül. Azonban nemcsak BDSM-ből áll a világ, akkor sem, ha valaki számára ez egy életforma.

Amikor az életben valaki lekezel, mert úgy látott engem BDSM eseményeken és/vagy filmekben, mint subot, akkor számos alkalommal említem meg Kosztolányi Édes Annáját, amiben Anna mind a munkájában, mind a magánéletében állandóan meghunyászkodik. A regény végén pedig meg is lesz ennek a borzalmas böjtje.

Mivel sok ismerősömmel találkozom csak BDSM eseményeken, és ott gyakran látnak subként, sokkal könnyebb számukra engem subként elkönyvelni, és az életben is lekezelni, találkozókat lemondani, csicskaként kezelni. Amikor pedig kikérem magamnak, ahogy bánnak velem, nem értenek. Pedig ez egyszerű pszichológia. Ha valakit/valakiket az ember bekategorizál, akkor nehezen képes őket kivenni abból a fakkból, amibe betette őket. Egyszerre elfogadni valakit subként és határozott, vezető személyiségként meglehetősen skizofrénül hangzik. Az pedig még jobban bonyolítja a helyzetet, hogy a magánéletben is előfordul, hogy domináns vagyok. Sokan kinevetnek, mikor ezt mondom. Egyszerűen nem tudják elhinni a tapasztalataik alapján, amit mondok. A megszokás pedig nagy úr, David Hume odáig ment a XVIII. században, hogy azt állította: a természeti törvényeket is csak megszokások alapján állították fel. Ehhez hasonlóan engem is azért kategorizálnak be sokan subként, mert megszokták, hogy általában így látnak BDSM eseményeken és/vagy videókon.

Nem véletlen, hogy sok befolyásos ember gondosan titkolja, hogy fizetős dominához jár, mert ha ez kiderülne róla, akkor csak kevesen értenék meg, ellenben hatalmas média visszhangja lenne.

Úgy látszik a vezető beosztásban lévő emberek jelentős része tisztában van azzal, amit fentebb írtam, hogy rengeteg ember képtelen egyszerre két fakkban kezelni a másikat. Nem lehet véletlen az sem, hogy játékfilmekben/sorozatokban is feltűnik a vezető személyek azzal való zsarolása, hogy napvilágra hozzák titkos vágyaik megélését. Egy félperces jelenet szolgáljon például a fentiek igazolására a Law & Order című sorozatból:

A domináns, aki sub-mazo

Ismerek egy hölgyet, aki saját bevallása szerint sub-mazo. Szerinte nem létezhet mazochizmus, szubmisszivitás nélkül. Úgy gondolom, hogy saját magáról nyugodtan lehet ez a véleménye, mindenki azt élvez, amit szeretne, ám ismerek mazochista dominát, többet is, aki azt szereti, ha úgy verik el a fenekét, vagy éppen a hátát, ahogy azt ő szeretné: olyan erősen, és olyan eszközzel, az ő parancsára.

Számunkra azonban fontosabb, hogy ez a hölgy egy BDSM eseményen csak nagyon nehezen vállalta fel magát és vágyait, mert a hétköznapokban vezető beosztásban dolgozik, és saját bevallása szerint a hétköznapokban meglehetősen domináns személyiség. Félt, hogy rosszabb lesz a megítélése, ha egy 20-30 fős társaság előtt elverik a fenekét. Igaz, hogy a társaságból csak egy valaki tudta, hogy hol, és pontosan mit dolgozik. Azt gondolom, hogy nagyon helyesen, alaposan megfontolta, hogy nyilvánosan megveretheti-e magát, annak ellenére, hogy nem voltunk/vagyunk a kollégái. Az előző két példából ugyanis kitűnik, hogy gyakori az emberek megítélése a BDSM-ben betöltött szerepük/vágyaik alapján, pedig (és sajnálom, ha ezzel most sok sub férfinak csalódást okozok) a legtöbb domina a magánéletében vagy nem éli meg a BDSM-et vagy switch és erőteljesen szereti a sub oldalt is. Természetesen van olyan domina, aki mind a munkájában, mind a magánéletében domináns, ám ez nem jelenti azt, hogy az élete minden pillanatában, minden porcikájában dominánsan viselkedne.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a BDSM világán belül is meglehetősen gyakori az emberek téves megítélése/beskatulyázása, ennek lehetséges oka a világban való egyszerűbb eligazodás, hiszen egyszerűbb valakit csak subként, vagy csak dominánsként kezelni, mint odafigyelni arra, hogy éppen egy játék keretein belül vagyunk-e, vagy a hétköznapokban.

Risley Addix
2016.02.29.
Solymár

Oszd meg velünk véleményed, kritikád! Hozzászólások követése

Köszönet -

Bob Bácsi,

 

Köszönöm szépen, rajta vagyok :).

Jó írás! Jöhetne még pár ilyen!!!

Írj te is egy üzenetet!



* Az eMail mező kitöltése kötelező, de nem jelenik meg a honlapon, nem osztjuk meg harmardik féllel!
** Hozzászólás írásával elfogadod az aktuális Felhasználási szabályok és feltételeket és az Adatvédelmi irányelveket!