Jelentkezz be itt!

A hedonizmus korunk egy kompenzációja?

Blogbejegyzés

A hedonizmus korunk egy kompenzációja?

Tavaly amikor elkezdődött a karanténpara, minden negatívum ellenére némi optimizmussal töltött el az, hogy kicsit jobban odafigyeltünk egymásra és a környezetünkre. Naivan azt gondoltam, hogy egy világjárvány alkalmas lehet arra, hogy az emberiség fejére koppintson, és átértelmezze a világban betöltött szerepét. És valóban fel is erősödtek ezek a hangok. A karantén hatására csökkent a légszennyezettség, tisztábbak voltak a folyóink, és néhányan azt kommunikálták, hogy végre ez az a pont, ami után már komolyan lehet venni a klímaválságot, és valamit tanulhatunk a jelenlegi helyzetből. Pontosan egy év telt el és az efféle hangoknak mára már nyoma sincs. A mainstream vélemény ennek majdhogynem a szöges ellentétét kommunikálja, hogy mielőbb mindenki oltassa be magát, hogy visszatérjen az élet az eredeti kerékvágásba. Az eredetibe? Biztos, hogy jó lesz az nekünk? Tényleg semmiből sem tudunk tanulni?

A karantén alatti illegális rave parik, brüsszeli szexorgiák, engem rávilágítottak arra, hogy az extrém hedonizmus egyfajta menekülés attól, hogy az emberek szembe nézzenek azzal, hogy igenis mulandók vagyunk. Az én tapasztalatom az, hogy aki hedonistának vallja magát, többnyire nem magáról fogalmaz meg egy állítást, hanem inkább a vágyáról, hogy mi szeretne lenni, milyennek szeretne tűnni mások szemében. Egy igazi hedonistának azonban szerintem teljesen mindegy, hogy milyen körülmények veszik őt körül.

Ha beírom a Google-be, hogy „hedonizmus” csak és kizárólag olyan cikkeket dob fel a kereső, amiben ez az életfilozófia pozitív színezetben tűnik fel. Én azt gondolom, hogy ez a fogyasztói társadalom hatása. Hát persze, hiszen a hedonizmus általában az egyént állítja a középpontba, hogy vedd el, ami jár, csináld azt, ami neked a legjobb, mert azt te kiérdemelted. Kiérdemelted? Mégis mivel? Én azt gondolom, hogy a világ nem pont így működik. Amit birtokolni akarok, azt elveszem és akkor az enyém lesz, vagy nem veszem el, és akkor nem lesz az enyém. Nincs olyan, hogy mert megérdemlem. A fogyasztói társadalom és a hedonizmus kéz a kézben jár, a reklámok is azt sugallják, hogy fogyasszunk, fogyasszunk, fogyasszunk… De amit fogyasztunk, az előbb utóbb elfogy, legyen szó akár egy partnerkapcsolatról.



Azért vannak olyan dolgok az életben, amiért megéri szenvedi. Aki mást mond az egy meglehetősen gyáva életfilozófiát sajátított el magának, ráadásul hazugságok és tévképzetek hálójába keveredett. Mert mit mond a buddhizmus? A lét szenvedés, a szenvedésnek oka van, ha rájövök az okra, megszűnik a szenvedés. Persze be is csukhatod a szemedet, hogy ne vegyél tudomást a szenvedésedről és az okokról. „Csinálj, amit akarsz!”

A szerző VoodooLove VoodooLove
Torzult szeretetnyelvű szadista gazember vagyok, aki a Galaktikus Birodalom, partizán gerillájaként, szub-mazó kurvákkal gengszterkedik, puncipecegtető switchekkel trollkodik, és agyonbassza a tömegkultúrát (is). Időnként női hangon beszélek. Áldozatomat nem ölöm meg csak megsebesítem. Ismeretlenekkel nem játszo(k), keresztbe teszem a kezem előttük. Joker és Harley nem viccel! Tudd hol a helyed szuka! Különben úgy jársz, mint Csipkerózsika, akit megbasztak alva, és kilenc hónap múlva Ikreknek ad életet.

Oszd meg velünk véleményed, kritikád! Hozzászólások követése

Írj te is egy üzenetet!



* Az eMail mező kitöltése kötelező, de nem jelenik meg a honlapon, nem osztjuk meg harmardik féllel!
** Hozzászólás írásával elfogadod az aktuális Felhasználási szabályok és feltételeket és az Adatvédelmi irányelveket!