Jelentkezz be itt!

Égből Koppant Mesék: Vangumimáma a Magabiztos után ered

Blogbejegyzés

Tágas égen farkalok, tán te rajtad én vagyok... Vilmos kész vagy? Á dehogy. 

Szegény Peti nagymamamája! Hát hogy lesz ebből mese?

Vol-vol-volnem-vol, voll egy szer egy Magabiztos. Sez a Magabiztos éppen Buddhapesten tartózkodott. Íppen pont ebben a zidőintervalumban-ben, onnan egy kicsit távolabb egy másik birodalomban egy Vangumimáma betyár időzött, aki egy véreskezű, kegyetlen és könyörtelen gyilkos volt, ki soha nem kegyelmezett semmilyen élőlénynek sohasem. Falvakat, s városokat, kisközséget, nagyközséget rombolt porig, s tette élhetetlenné. S azon felül, a kifingatott emberek levágott pöcörőjéből készített füzért viselt a nyakában.

Az egyik reggelen a Magabiztos fölöltözött, s magára húzta a lajbiját, hogy útra kelljen a szomszéd faluba análizálni egy kicsit. Miután végig análizálta a szomszéd falvak fehérnépét visszaindult azon az úton, ahol ez a Vangumimáma portyázott. A gulyások, a pásztorok és a földművesek, akik látták a Magabiztost Vangumimáma területe felé közeledni mondták neki, hogy ne menjen arra, mert arra portyázik Vangumimáma, a véreskezű, kegyetlen és könyörtelen gyilkos, aki nem kegyelmez semmilyen élőlénynek, aki falvakat és városokat, nagyközséget kisközséget rombol porig és tesz élhetetlenné. És aki a kifingatott emberek pöcörőjéből készült füzért visel a nyakában. Az emberek hiába mentek ezen az úton, tízesével, húszasával, harmincasával, sőt negyvenesével, mégis Vangumimáma kezére kerültek. Mikor a Magabiztos ezt meghallgatta, csak csendben, magányosan tovább folytatta útját. Másodszor…harmadszor is elmondták a gulyások, pásztorok és földművesek a Magabiztosnak, hogy ne menjen arra, de Ő csendesen csak továbbment.

Vangumimáma, a betyár meglátta, hogy a Magabiztos az ő területén halad át. Mikor meglátta, ez a gondolata támadt: Ez pompás, ez hihetetlen! Az emberek hiába járnak ezen az úton tízesével, húszasával, harmincasával, negyvenesével, de mégis a kezeim közé kerülnek. És most ez a remete egyedül jön, kísérők nélkül, mintha üldözné a végzete. Miért ne venném el a remete életét? Tehát Vangumimáma felcsatolta a felcsatolni-valóját, erényövét, pálcáját és a Magabiztos nyomába eredt.

Ekkor a Magabiztos olyan, a természet törvényeit meghazudtoló, erővel robbant ki, hogy az Vangumimáma betyár ugyan futott, ahogy csak bírt, mégsem tudta utolérni a Magabiztost, aki normális iramban lépkedett. Ekkor Vangumimáma a betyár azt gondolta magában: futok ahogy bírok, s mégsem tudom utolérni a Magabiztost, aki normális iramban lépked. Ekkor Vangumimámának az a gondolata támadt, hogy ez hihetetlen, ez egy csoda. Korábban utolértem és elfogtam egy sebes csigát, egy sebes teknőst vagy képes voltam akár egy harci szekeret utolérni és befogni. S most nem tudom utolérni ezt a remetét, aki normális léptekkel halad.

Erre ő megállt és odakiáltott a Magabiztosnak:

– Állj meg remete, állj meg!
– Én megálltam. Állj meg Te is!

Ekkor Vangumimámának ez a gondolata támadt: Ezek a remeték a valóságról prédikálnak, az igazság szószólói, de akkor hogyan gondolhatta ez a remete, miközben ő sétál azt, hogy „én állok Vangumimáma, Te állj meg.“

Ezek után Vangumimáma ezt mondta Magabiztosnak:

-Há ide figyeljé te remete! Miközben te itt sétáltál, azt mondtad nekem, hogy megálltál. De most amikor én megálltam, te azt mondod, hogy nem állok. Akkor mondjad már el nekem te remete, hogy hogyan van az, hogy te megálltál én meg nem?

 

Erre aszongya a Magabiztos:

-Vangumimáma, én meg vagyok állva egyszer és mindörökre. Távol tartom magam az erőszaktól, hogy másokat kifingassak, de te nem tartod magad távol attól, hogy másokat kifingass. Ezért van az, hogy én megálltam és te meg nem. 


------------------------------------------------------------------------------------------
Ácsi! Akkor most mi van?

Megafreud-Anál-ógiája

Elmondom én, hogy mi van.

Minél jobban vágyakozunk, annál jobban fokozódik a kielégületlenség. Amint beteljesül a vágyunk, egyből meg is szűnik a vágyunk. De érdekes nem? Tehát a vágy és a beteljesülés kizárják egymást, vágyakozni valami után pedig annyit tesz, hogy addig nem teljesül be a vágyunk, tehát nem elégülünk ki. Tehát amíg közeledünk a Magabiztos felé, még nem vagyunk ott, de amikor már ott vagyunk, nem közeledünk tovább. Milyen érdekes, hogy ha végre elérjük a vágyunk tárgyát, az már olyan, mintha nem is az a vágy lenne, amiért vágyakoztunk. Ellopták, kicserélték, megbabonázták, átalakult, nem az igazi. Hát hogy van ez? Sehogy. Csak megváltozott a tudatunk.

Freud álom-elméletében ez a tagadás megnyilvánulása, mert az álom az elvont fogalmakat nem tudja megjeleníteni, és minden ilyen dolgot természetes képi nyelvé alakítja át. Például a „NEM” szót az érzékek nyelvére fordítja, történetesen úgy, hogy valamilyen formában korlátozva vagy a mozgásodban. Mint Vangumimáma, aki sosem éri utol a Magabiztost. Freud szerint ennek valamilyen elfojtott tudattartalom az oka, pedig valójában csak az, hogy akarunk valamit görcsösen, de ez az ellenkező hatást váltja ki. Persze magának az álomtartalomnak lehet az oka valamilyen elfojtott tartalom, de ennek a mozgásodban korlátozott érzésnek csakis a tudatos akarat az okozója. A szexuális, vagy bármilyen más vágy csak utólagos magyarázat a részéről. 

A másik gondolat kísérlet az öregtől, amikor a társadalmi okok, vagy személyes szégyenérzet miatt, önmagunk számára nem felvállalt, elfojtott vágyak megjelennek az álomban vagy a fantáziában, de nem ám úgy telibe konkrétan, hanem cenzúrázva, szimbólumok formájában. De ez nem minden esetben állja meg a helyét, mert a tudattalan, de ártatlan és a semleges tartalmakat is így visszaforgatja.

Kopp-kopp!

-Ki kopog? Télapó?
-Nem, Gestapo!

Freud Gestapónak gondolja magát, amikor azt mondja, hogy  nem létezik ártatlan tartalom, mert az asszociáció úgyis kideríti, hogy ott bizony elfojtott tudattartalmak lappanganak. Bár ettől még érvényes marad, hogy a „ne” és a „nem”, energiát ad a tiltott és tagadott gondolatoknak. Ez hozza létre a tudatos akarat előtti akadályt. 

-Na hát akkor ide figyeljé te remete! Miközben te itt sétáltál, azt mondtad nekem, hogy megálltál. De most amikor én megálltam, te azt mondod, hogy nem állok. Akkor mondjad már el nekem te remete, hogy hogyan van az, hogy te megálltál én meg nem?

Hát most mondtam el.

-----------------------------------------------------------------------------
Szereplők:

Sigmund Freud - Zseniális Teknős
Vangumimáma - Aṅgulimāla
Magabiztos - Gautama Sziddhártha
Vágó - István
Zene - Levente Péter és Gryllus Vilmos
Produkciós vezető - Nem volt.

A szerző VoodooLove VoodooLove
Torzult szeretetnyelvű szadista gazember vagyok, aki a Galaktikus Birodalom, partizán gerillájaként, szub-mazó kurvákkal gengszterkedik, puncipecegtető switchekkel trollkodik, és agyonbassza a tömegkultúrát (is). Időnként női hangon beszélek. Áldozatomat nem ölöm meg csak megsebesítem. Ismeretlenekkel nem játszo(k), keresztbe teszem a kezem előttük. Joker és Harley nem viccel! Tudd hol a helyed szuka! Különben úgy jársz, mint Csipkerózsika, akit megbasztak alva, és kilenc hónap múlva Ikreknek ad életet.

Oszd meg velünk véleményed, kritikád! Hozzászólások követése

Gumis -

Imádtam. Most azt hiszem a téli gumik ideje van. Bár nem vezetek :).

Írj te is egy üzenetet!



* Az eMail mező kitöltése kötelező, de nem jelenik meg a honlapon, nem osztjuk meg harmardik féllel!
** Hozzászólás írásával elfogadod az aktuális Felhasználási szabályok és feltételeket és az Adatvédelmi irányelveket!