Jelentkezz be itt!

Úgyis letagadod, hogy igazam van!

Blogbejegyzés

Úgyis letagadod, hogy igazam van!

Szadistaként már vagy 3 éve biztosan nem vadásztam magamnak partnert. Én valahogy abban az állapotban, amiben most vagyok, teljesnek érzem magam. Nem is olyan rég egy blogomban, noha sokat gondolkodtam rajta, hogy felfedjem, hogy szadistaként pontosan mit keresek egy lehetséges partnerben, tulajdonképpen lerántottam a leplet, hogy az egyik legjobb alapanyagot azok az emberek szolgáltatják, akik megfelelési kényszerben szenvednek. És valójában nincs is olyan nehéz dolgom, mert ez korunk egyik legnagyobb problémája. Sokáig azt gondoltam, hogyha szembesítem a másikat ezzel a hiányosságával, akkor azzal strukturális változást érhetek el. Így utólag azonban ez egy totális hülyeség.

Nyilván ez egy olyan dolog, ami nem egy fizikai értelemben vett szadizmus, hanem inkább érzelmi, de mégis konszenzus szükséges hozzá, hogy a másikban tudatosítsam ezt az információt. Ezt a magánéletben csak úgy akárkivel nem engedhetem meg magamnak. És különben is mi a francért fektessek valami olyan dologba egy temérdek energiát, amivel nap, mint nap szembesülök, de nincs kompetenciám arra, hogy hatással legyek rá? Ez nettó energia pocsékolás.

Pedig volt olyan megkeresésem, hogy elmondta az illető, hogy neki ilyen és olyan traumái vannak, és mondjak rá valamit. Végig beszéltünk egy fél délelőttöt, elmondtam, hogy mivel jár ez az egész, és azt mondtam jó csináljuk, van egy ötletem. Aztán a lelki sebeit még hónapokkal később is cipelte magával. Hát ha még ezek után is egyszerűbb magunknak hazudni…

Már megint a kibaszott akaratosság és az, hogy mindent túl akarunk racionalizálni. Ez többnyire a menekülés jele, ami kizárja azt, hogy lazák legyünk. Nem vagytok ti lazák, maximum csak azok akartok lenni. Ez így ebben a formában sohasem fog összejönni. Ironikus ellenhatás ugye!
Tehát, aki így hazudik önmagának az élete egy fontos területéről, az nem tiszteli magát. És azért, hogy szeretetet csikarjon ki másokból, el kezd megfelelni nekik. És ilyenkor éles helyzetben belső bizonytalanságot él át. Ha pedig lenne normális élete, akkor nem is racionalizálná túl a dolgokat, mert arra már semmi energiája nem maradna.

Így az elmúlt pár év tapasztalataiból megtanulhattam, hogy csak akkor pofázok, ha megvan a közös nevező, mert én nem másoknak és a világnak akarok megfelelni, hanem csak és kizárólag magamnak tartozom elszámolással. És ezt a közös nevezőt szerencsére csak nagyon kevesekkel vagyok képes megtalálni. És mondom ezt úgy, hogy szerencsére!

„Csinálj, amit akarsz, bátran, de kussolj!”

A szerző VoodooLove VoodooLove
Torzult szeretetnyelvű szadista gazember vagyok, aki a Galaktikus Birodalom, partizán gerillájaként, szub-mazó kurvákkal gengszterkedik, puncipecegtető switchekkel trollkodik, és agyonbassza a tömegkultúrát (is). Időnként női hangon beszélek. Áldozatomat nem ölöm meg csak megsebesítem. Ismeretlenekkel nem játszo(k), keresztbe teszem a kezem előttük. Joker és Harley nem viccel! Tudd hol a helyed szuka! Különben úgy jársz, mint Csipkerózsika, akit megbasztak alva, és kilenc hónap múlva Ikreknek ad életet.

Oszd meg velünk véleményed, kritikád! Hozzászólások követése

Írj te is egy üzenetet!



* Az eMail mező kitöltése kötelező, de nem jelenik meg a honlapon, nem osztjuk meg harmardik féllel!
** Hozzászólás írásával elfogadod az aktuális Felhasználási szabályok és feltételeket és az Adatvédelmi irányelveket!