Jelentkezz be itt!

PestiTV: A monogámia az egyetlen út!

Blogbejegyzés

PestiTV: A monogámia az egyetlen út!

Néhány hete találkoztam a PestiTV műsorán egy rövid bejátszással a poliamoriával kapcsolatban, amiről Dezse Balázs és Georg Spöttle elmélkedett hosszabban. Nekem ezzel a témával több személyes kapcsolatom is van, így nem tagadom, hogy kishíján a hajamat téptem, amikor ezzel szembesültem. Sőt, még azt is elárulhatom, hogy néhány éve egy BDSM Munchon egy kis-kisasszonnyal beszélgettem, aki a poliamor kapcsolatokat képviselte, és azt találtam neki mondani, hogy poliamoria szerintem nem létezik. Azt hiszem ezzel talán megsérthettem, de mégis sikerült egy konszenzusos álláspontot kialakítani, miszerint mi magunk vagyunk a saját valóságunk végső valósága. Ebben az értelemben pedig nincs hozzá jogalapom, hogy elvitassam másnak az érzéseit. De talán kezdésképpen nézzük meg az ominózus videót!



Mielőtt kifejteném a gondolataimat, engedjetek meg egy hosszabb idézetet. Így talán jobban átlátható lesz az én álláspontom is.

"Minden csoport a fantázia eszközével operál. Az egyik legfőbb -egyeseknél talán az egyetlen -ok, amiért egy csoporthoz csatlakozunk, az ott szerzett tapasztalatok típusa. Mit várunk attól, hogy csatlakozunk emberek egy meghatározott csoportjához?
A családok és más, összetartozó csoportosulások tagjait az köti össze, hogy szükségük van olyan pszeudovalós (álvalós) élményekre, amelyeket csak a fantáziálás nyújthat. Ez azt jelenti, hogy a család számukra nem a fantáziálás egy módja, hanem maga a "valóság". Bár a "valóság" ebben az értelemben nem egy módozat, hanem egy bármely módozathoz hozzákapcsolható minőség.
Ha egy családtag helyzete a családi fantáziarendszerben fenntartható, akkor vélhetően csak a rendszeren kívülről érkezhet olyan "hívás", amely arra ösztönözné, hogy -valamilyen értelemben -elhagyja a rendszert. Egyénenként változó, hogy ki mennyire szeretné vagy áll készen elhagyni a valóságnak hitt, tudattalan fantáziarendszereit. Amíg nem válik tarthatatlanná a helyzetük, addig semmi okunk azt feltételezni, hogy a valóság vagy valótlanság, a biztonság vagy bizonytalanság, az identitás vagy identitáshiány érzete hamis lenne.
A társas értelemben vett, hamis valóságérzet velejárója (többek között) a fel nem ismert fantázia. Ha Paul elkezd felébredni a családi fantáziarendszerből, attól kezdve a család szemében csakis őrült vagy fekete bárány lehet, hiszen a többi családtag számára továbbra is a fantázia marad a realitás, és ami ennek nem része, az nem is valóságos. Ha tanúbizonyságot tesz bármilyen, az általuk valósnak és igaznak hitt világon kívüli tapasztalás mellett, arra csakis az lehet a magyarázat, hogy sajnálatos módon fantáziaképek és hazugságok hálójába keveredett. Ezért mondja az érintett személy a családjának, hogy mindaz, amit ők valóságosnak és igaznak hisznek, csak fantáziaképek és hazugságok hálója -és ezért mondják neki ők, hogy az a fantázia és hazugság, amit ő valósnak és igaznak hisz."
-R.D. Laing

Azzal kell, hogy kezdjem, hogy nem a kritika szüli az ellentámadást, hanem a rosszul felépített kritika. Ugyanis már mindjárt az első percekben a fogalmak súlyos összemosását tapasztalhatjuk. A poliamor, poligám és a nyitott kapcsolat fogalma, véleményem szerint három különböző fogalom. És ha ezt veszem alapul, a bejátszás, amire alapozunk, semmi értelmeset nem állított. És biztosra veszem, hogy az úgynevezett konzervatív oldalon ezt a kritikámat legalább annyira ellenségesnek fogják tartani, mint ahogy az a videóban is elhangzik a másik oldalról. Georg Spöttle pedig álmában sem gondolná, hogy ebben az esetben én is konzervatívként gondolkodom. Az érvrendszer számomra már ott megbukott, hogy egy jól működő kapcsolatot a nyitással a partnerek megbontanak, mert egy poligám kapcsolatban valójában arról van szó, hogy a felek már eleve ezt fogadják el. Ez azért marhára nem ugyanaz.

Tehát attól, hogy valaki poligám még közel sem biztos, hogy nyitott kapcsolatban él. A poliamoriában személy szerint én sem hiszek, na de miért ne lehetne ez egy másik ember valósága? Kinek árt vele? Ellenben az a poligám, aki monogámnak hazudja magát, és tucatnyi párkapcsolatot tesz tönkre, mert a kapcsolat eleve egy hazug alapokra van felépítve, az ártalmas. Tehát nem vagyunk egyformák.
A poligámia egyébként konzervatív szemléletű embereknél is egy megfigyelhető minta. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez egy kapcsolati hierarchikus rendszer. Nagyjából olyan, mint a szubmisszív nő, és domináns férfi, mondjuk a keresztény konzervatív, vagy ortodox zsidó szemléletben. Szerintem kezdjük inkább gyakorolni a konzervatív régies kifejezési módját, hogy "fontolva haladó". Tehát az, hogy ki milyen struktúra szerint kívánja élni az életét, ahhoz kurvára senkinek semmi köze. Ráadásul az új-feminista mozgalmak ilyen elv szerint támadják most éppen a klasszikus heteroszexuális DS dinamikára épült párkapcsolatokat. (mert ugye az is egy hierarchikus rendszer, amit pontosan ezért lehet támadni)

Jó tudom, erre érvként fel lehetne azt hozni azt, hogy normális esetben a kapcsolatokban nem kell, hogy hierarchia működjön, mert ott két egyenlő félről van szó, és senki nem gondolja magát feljebbvalónak. Igen ám, de ez magán ügy, konszenzus kérdése. Különösen akkor, ha az egyik fél önszántából rendelődik alá a másiknak. Értem én a logikát, de közel sem mindenki gondolkodik így. Ugyanakkor a klasszikus családmintákra sem lehet azt mondani, hogy ne lenne benne hierarchia, hisz gondolj csak arra, hogy: Apu-Anyu-Gyerek. Vagy tetszés szerint fordítva, Anyu-Apu-Gyerek. Az én kultúrámban, ami a hagyományos paraszti társadalomból fakad a gyerekre még egy külön kifejezést is használunk, a „pulyát”. Ami nem csak a gyereket jelenti, de gyengét és elesettet is. Mi ez ha nem hierarchia?

Ezután már egy teljesen szubjektív paranoiát hallhatunk, ami valójában nem a megcsalásról, hanem a mögötte lévő hazugságra épül. De ha egy eleve elfogadott poligám szemléletű kapcsolatra gondolunk, akkor ezt a kellemetlenséget mindjárt ki is lehet küszöbölni azzal, hogy az ember őszinte a másikkal. Értem én az érvet a továbbiakban is, hogy aki szeretetben és szerelemben él, az eleve nem hazudik a másiknak. De el kell, hogy keserítsem a konzervatív barátainkat a szeretet és szerelem két különböző fogalom, és még véletlenül sem egy érzés egyik sem. Az én szemléletemben a szeretet az egy meló, afféle bánásmód, amiben a konszenzus az, hogy nem bántom a másikat, még akkor sem, ha megtehetem. A szerelem pedig csak egy tudatállapot. Ami miért ne lehetne egyszerre kétirányú? A párkapcsolatával az ember akkor kezdhet el komolyabban dolgozni, ha leszállt ez a szerelemnek mondott rózsaszín köd. Ezután értelemszerűen a konfrontációkkal fog folytatódni, de valójában ennek is megvan a szerepe, mert itt alakítjuk ki a közös vitakultúránkat. Csak hát jellemzően a mai kapcsolatok ezen a ponton szoktak elbukni. És ahelyett, hogy Sorosra mutogatnánk, talán előbb mélyen magunkba kéne tekinteni, hogy miért van ez így? Tehát szerintem nyugodtan el lehet engedni a megcsalást, mint érvet, mert itt szó sincs erről. Az úgynevezett „mintakép” pedig nagyon lesújtó, ha jobban belegondolunk. Pontosan ebben az érvrendszerben vázolt minta, ami lebontja a klasszikus családmintát, de ennek nem politikai okai vannak, ellenben nagyon jó politikai marketinget lehet ráépíteni.

Én azt is értem, hogy egy párkapcsolatot nem lehet mindig racionálisan kezelni, mert akkor robottá válnak az emberek, hanem a harmónia is szükséges, de egy hierarchikus rendszerben is a harmóniára kell törekedni. Hát ez az alapja. Néhány pingvin, keselyű, hattyú és a vöröshasú kabócamajom kivételével pedig nem léteznek monogám állatok sem. Alapvetően az ember sem az, ezt mind a 19. század válási erkölcseinek köszönhetjük. Jelzem a szexuális forradalom már megtörtént. Nem lehet már visszacsinálni. Nem mehetünk vissza sem a 19. századba, sem pedig a szexuális forradalom kezdetére. Mert az sosem volt járható út, hogy visszabutítjuk az embereket. Példának okáért volt egy ilyen vallási törekvés 100 éve, ami azt kívánta elérni, hogy tiltásk be a házasság előtti szexet a férfiaknak, ami a nők részéről egy elvárás is volt akkoriban. Erre hördült fel az orvosi szakma, hogy kurva jó, nem elég a sok hisztérika, de már a férfiakból is azt kívánnak csinálni. Na, ez egy tipikus példája ennek a fajta lebutításnak. Én ennél már egy kicsit felvilágosultabbnak gondolom magamat, és én inkább azt támogatom, nyíltan beszéljünk ezekről a kérdésekről, de nem ezen a szinten, ahogy a PestiTv-ben is tapasztalom. Mert ez már megint csak azt erősíti bennem, hogy a konzervatív oldalnak mára már nincs semmiféle szubsztanciája, csupán csak a reakciós mivolta.

De felőlem mindenki abban az álomvilágban él, amiben csak szeretne, de ez ne legyen egy elvárás senkivel sem szemben. És nem több az elvárásom a kulturális baloldal szemben sem. Az, hogy ki milyen struktúra szerint kívánja élni az életét meg nem tök mindegy? Mindig azt kel nézni, hogy kinek árt vele. Ha senkinek, akkor pofa be! Semmi közöd hozzá!

És ha így a végére sem esett volna le, ebben az esetben én voltam, aki az ősit védte a beszűkült 19. századi nézettel szemben.

A szerző VoodooLove VoodooLove
Torzult szeretetnyelvű szadista gazember vagyok, aki a Galaktikus Birodalom, partizán gerillájaként, szub-mazó kurvákkal gengszterkedik, puncipecegtető switchekkel trollkodik, és agyonbassza a tömegkultúrát (is). Időnként női hangon beszélek. Áldozatomat nem ölöm meg csak megsebesítem. Ismeretlenekkel nem játszo(k), keresztbe teszem a kezem előttük. Joker és Harley nem viccel! Tudd hol a helyed szuka! Különben úgy jársz, mint Csipkerózsika, akit megbasztak alva, és kilenc hónap múlva Ikreknek ad életet.

Oszd meg velünk véleményed, kritikád! Hozzászólások követése

Írj te is egy üzenetet!



* Az eMail mező kitöltése kötelező, de nem jelenik meg a honlapon, nem osztjuk meg harmardik féllel!
** Hozzászólás írásával elfogadod az aktuális Felhasználási szabályok és feltételeket és az Adatvédelmi irányelveket!