Jelentkezz be itt!

A fenekelő bloggerek, vagy bloggerkedő fenekek?

Blogbejegyzés

Az éjjel nem tudtam aludni és blogokat olvastam a pixien. Most anélkül, hogy konkrétumokat mondanék, azt hiszem megvilágosodtam. Találtam egy nagyon jó írást. Annyira megtetszett, hogy már majdnem klaviatúrát ragadtam, hogy beregisztráljak, de szembe jött egy másik is. Nem tudom elengedni, de nagyon erős analógiát véltem felfedezni a blog és az exhibicionista fenekelők között. Csak ez most nem fenekelésben volt nyomasztó, hanem blogban. Mindezt annak ellenére, hogy ez egy igen népszerű műfaj ott. Három éve írtam le ezt a jelenséget, amit most idehozok. Ebben az esetben azonban érdemes metaforaként értelmezni. Tessék tehát elképzelni ezt most úgy, hogy nem a fenekelőkről, hanem a blogolókról írok.

"Még talán azoknak is meglepő akik ismernek, hogy mennyire nem bírom exhibicionistákat. A fenekelésnél minden egyes ütés előtt körbenézek, hogy ki figyeli mit csinálok. Na neeem. Lássuk be ez kívülről nézve baromi nevetséges. Bele sem merek gondolni, hogy aktív résztvevőként mennyire lenne ez nekem kényelmetlen. Egyébként is én egy művészlélek vagyok. A piros mellett a kék, és a lila színt is szívesen használom a műveimnél. Nagyon szeretem ezt a fajta művészetet, hogy a műben kibontakozzon a teljes átélés, teljesen el kell mélyednem a vászonban. Ebben a tudatállapotban az se különösebben zökkent ki ha esetleg valaki néz közben. Úgy se vele leszek elfoglalva, hanem a vászonnal. Számomra fontos a vászon minősége is. Jobb szeretem azokat a fajtákat, amik ha egy kicsit felrepednének a használat során, még utána is remekül használhatóak maradnak. Egy szó, mint száz! Az éjszaka vérszívó vámpírjaként, még mindig nehezen viselem a hús-vér emberek közelségét. Félek, hogy lelepleződöm, hogy nekem mennyivel többet jelent látni a félelmet, fájdalmat, és a kínt. És, hogy a vászon nem eszközként tekint rám, hanem alkotóként. (2017)"

És akkor talán sikerült is megfogalmaznom, hogy mi mostanában a legnagyobb problémám ezekkel a BDSM blogokkal. Annak ellenére, hogy folyton visszatérő téma, hogy "nem másnak, hanem magamnak írok", mégis valahogy az az érzés hatalmasodik el rajtam, hogy szinte mindegyik sornál a szerző mintha kinézne a közönségre, hogy vajon mit fog szólni ehhez a mondathoz a kedves műértő közönség. Nyilván egy ilyen blognak a megítélése egy szubjektív vélemény, de azért gondoltam megosztom veletek ezt a benyomást.

Az exhibicionista fenekelőktől pedig utólag is elnézést kérek!

Lábjegyzet:

Ha a kedves olvasó némi szarkazmust vél felfedezni ebben a szösszenetben, akkor az nem áll olyan távol a valóságtól.

A szerző VoodooLove VoodooLove
Torzult szeretetnyelvű szadista gazember vagyok, aki a Galaktikus Birodalom, partizán gerillájaként, szub-mazó kurvákkal gengszterkedik, puncipecegtető switchekkel trollkodik, és agyonbassza a tömegkultúrát (is). Időnként női hangon beszélek. Áldozatomat nem ölöm meg csak megsebesítem. Ismeretlenekkel nem játszo(k), keresztbe teszem a kezem előttük. Joker és Harley nem viccel! Tudd hol a helyed szuka! Különben úgy jársz, mint Csipkerózsika, akit megbasztak alva, és kilenc hónap múlva Ikreknek ad életet.

Oszd meg velünk véleményed, kritikád! Hozzászólások követése

Írj te is egy üzenetet!



* Az eMail mező kitöltése kötelező, de nem jelenik meg a honlapon, nem osztjuk meg harmardik féllel!
** Hozzászólás írásával elfogadod az aktuális Felhasználási szabályok és feltételeket és az Adatvédelmi irányelveket!