Jelentkezz be itt!

Exhibicionizmus introvertált szemmel/Családi minta

Blogbejegyzés

Egy kicsit most kapcsolódnék az előző blogom témájához. Sőt eltökélt célom, hogy egy kicsit körbejárjam az exhibicionizmus témakörét, hogy milyen az introvertált szemmel. De ezt majd csak a későbbiekben. Nem szeretném magamat ismételgetni, így ajánlatos visszaolvasni, legutóbb ugyanis feltettem magamnak a kérdést, hogy „Én hogyhogy nem kerülök ilyen helyzetbe?” Mármint, hogy engem miért nem állítottak még pellengérre valamilyen virtuális megnyilvánulásom miatt, az óvodában vagy iskolában? Alig 6 nap telt el azóta és kaptam egy üzenetet, hogy engem is vár szeretettel az óvodapszichológus egy elbeszélgetésre a lányom magatartásproblémai miatt. Úgy tűnik ez sikerült elkiabálnom. És valóban komoly magatartásproblémái vannak a kislánynak, hisz amellett, hogy agresszív, verekszik, még az extrém exhibicionizmus is megfigyelhető nála, ami hát finoman szólva is kurva érdekes.Na majd mindjárt kiderül, hogy miért.

Én erről már egy pszichiáterrel is konzultáltam, de sajnos meg van kötve a kezem, hisz nem egy háztartásban élünk, így az apai mintát csak korlátozottan, kétheti rendszerességgel tudom hozni neki. Ráadásul a béke érdekében nem szólok bele abba, hogy az anyjuk milyen mintát kíván mutatni, és igazából teljes egészében nem is látok ebbe bele. De van egy határ, ahol már kénytelen valamit lépni az ember, mint felelős szülő. Tudniillik ugyanis innen nézve a volt párom tevékenysége, hobbija, beállítottsága… -pontosan nem is tudom minek nevezzem -erősen összefügg a gyermek problémáival.

Ok, akkor tolom a szubjektív tapasztalást és majd meglátjuk hova fut ki.

Néhány napja a páromnál voltam és valahogy a youtube feldobta az exem csatornáját. Megnéztünk néhány epizódot a vlogjából. Visszatérő témák a naturalizmus, exhibicionizmus és a fétispartik. Azt hiszem ez nem szorul különösebb magyarázatra, hisz csak az nem látja az összefüggést aki nem akarja. Korábban a gyerekeim anyja azt tanácsolta, hogy szerinte többet kéne meztelenkednem a gyerekek előtt. Hát mondom ez milyen hülyeség, és nem is értettem, hogy ez miért olyan fontos. Ráadásul az én családomban ez nem volt sohasem szokás. Az exhibicionizmus pedig egy olyan dolog, amit nekem, ha esetleg egy olyan helyre megyek, ahol ezzel találkozhatok, tolerálnom kell. Jelzem nincs ezzel gondom, tudom, hogy miért fontos ez a másiknak. És tudom, hogy miért nincs sok értelme kardoskodnom ellene, hisz azzal, ha valakitől megfosztom a lehetőséget attól, hogy kiélje az ilyen vágyait lehet, hogy sokkal nagyobb sérülést okozok neki.

Amikor olyan személlyel beszélgetek, akivel már volt szexuális kapcsolatom és azt mondom neki, hogy nem vagyok exhibicionista, először jót szokott rajta derülni, de aki egy kicsit közelebbről is ismer az már jobban megért. Amikor szadistaként vagyok valakivel, gyakran ez mint manipulációs technika is jelen van, amit valahogy úgy kell elképzelni, hogy épp azzal hozom a másikat kellemetlen helyzetbe, hogy nem hagyom kiélni ezeket a vágyait, vagy akár esetleg le is teremtem miatta. Ilyenkor mindig egy kis zavar szokott keletkezni, amiből már másfelé is elvihetjük a játékot, konkrétan a másik megalázásához. Tehát ez ebben a szituációban csak egy megjátszott dolog a részemről, ugyanakkor hatásos. Ami pedig mindennél fontosabb, hogy ez a szerep részemről egy önazonos szerep.  

Az exhibicionizmus önmagában nem egy betegség, éppen ezért gyógyítani sem lehet. Ha pedig olyan mértékű, ami már problémát okoz az embernek, különböző pszichoterápiás módszerekkel kezelhető. Vagy hát a kezelés nem éppen a legjobb szó rá, mindenesetre lehet rajta dolgozni. Mind ennek ellenére tünetként már leírható. Jellemzően a bipoláris zavar egyik kísérő tüneteként szokott felbukkanni, de egyéb személyiségtorzulásoknál is megfigyelhető. De ilyenkor sem magát az exhibicionizmust szokták kezelni, hanem a fő betegséget.

Az exhibicionizmus önmagéban még nem egy rossz dolog. A mai világban rengeteg emberben megjelenik, többnyire az extrovertált emberek egyik jellegzetessége. Én introvertáltként viszont hiperérzékeny vagyok rá, éppen ezért kell tolerálnom. Amit egészen addig vagyok képes megtenni, míg azt nem látom, hogy a gyerekeim életére ez kihatással van. Mért fontos ez? Azért mert az exhibicionizmus kialakulásáért legnagyobb mértékben a családi mintakövetés a felelős. Tehát az, hogy milyen közegben szocializálódik a gyerek az egy nem elhanyagolható dolog.

Járj mások kedvébe program:

Vannak olyan programok, melyek a velünk történt életesemények és a velünk való bánásmód következtében rögzülnek. Van egy olyan minta ami azt sugallja, hogy te akkor leszel "jó kislány", ha azt keresed, hogy hogyan szerezz örömet másoknak, ha nem vagy öntelt és hogyan szolgáld ki a többieket. Szerény véleményem szerint ez egy kulturális minta is, ami sokkal inkább a vidéken szocializálódott családokra igaz.

Ez a minta jó sokáig remekül képes szolgálni az embert, míg rá nem jön arra, hogy nem tud mindig mindenkinek megfelelni. Ha pedig valaki nem lehet boldog a környezetében, nyilván először saját magát fogja hibáztatni érte. Az ilyen boldogtalanság amit saját vélt sikertelensége miatt érez pedig nem arra ösztönzi majd, hogy új lehetőségekkel próbálkozzon, hanem, hogy még erősebben pedálozzon és elfojtsa a saját igényeit is.


Miért nem elég ha az ember önzetlen, és a kedvességgel miért nem lehet elérni azt, hogy szeressenek?


Amikor erről írok vagy beszélek gyakran rám sütik az áldozathibáztató címkét, de ez egy orbitális nagy baromság.


"A hiba az ön készülékében van!"


Tehát ő az aki nem tudja szeretni magát, és ő az aki nem tudja elfogadni magát úgy ahogy van, de másoktól ezt előszeretettel elvárná. Csakhogy ez egy felhívó keringőre, mert ezt mások jól ki tudják használni. Az éremnek tehát két oldala van, hiszen a környezet így a negatív érzelmeket át tudja rá ruházni. Az ő lelkük pedig felszabadul, és kevésbé érzik magukat rossz embernek. Ez a spirál pedig csak fokozza az ember saját magával kapcsolatos szorongásait.


Ha be vagy szorulva egy ilyen megfelelési spirálba, valószínűleg olyan emberekkel vagy körülvéve, akik használnak téged, csupán azért mert ők maguk sem képesek megbirkózni a saját negatív érzéseikkel. Ez pedig remek alapot szolgáltat arra, hogy téged hibáztassanak az újabb negatív érzelmeik miatt, hisz ha nem érzik magukat jól a te társaságodban, annak nyilván az lehet az oka, hogy nem teljesíted megfelelően a szolgálatodat. Tehát ha rendszeresen megcsinálsz mások helyet mindent, olyan dolgokra is igent mondasz, amit nem szeretnél valójában megtenni, nem vagy képes kiállni magadért, magadra veszed mások elégedetlenségét, jó eséllyel önértékelési problémáid lehetnek.

Amikor pedig egy anyánál ez az önértékelési probléma jelen van a nevelés során, és a gyermek erre ráérez, az pont ugyanúgy ki fogja használni, mint bárki más, és jön a követelőzés, a hiszti, az agresszió, és igen… az exhibicionizmus is. Mert a gyermek így próbálja magára felhívni a figyelmet, így próbál elismerést szerezni, és így próbál visszaigazolást szerezni a külvilág felől. Nettó extraverzió.

Tehát egy ilyen extrém magamutogatási hajlamot nem nagyon lehet semmi mással megelőzni, mint a nevelés során felmutatott mintával. De azt nem győzöm hangsúlyozni, hogy valamilyen szinten egy egészséges szereplési vágy mindenkiben jelen lehet, itt az extrémitással van a problémám. Ha az egészség mértékű exhibicionizmust elnyomjuk a másikban, nem adjuk meg a lehetőséget a szereplésre, annak romboló hatása lehet, ami úgy szintén mentális problémákhoz vezethet.

Én ezt látom, és ha megkérdezik a véleményem egyenlőre nem tudom, hogy mennyire lehetek őszinte, hogy azzal még ne döngöljem bele a másikat a földbe, ugyanakkor mint mondtam, hétvégi apaként a kezem is meg van kötve. Úgyhogy szerintem ezt most itt írtam ki magamból, és ott majd sűrű csöndben mosolyogni fogok és hallgatok. Mert a lehetőségeim ebben a helyzetben addig terjednek, hogy megpróbáljak egy hiteles felnőtt mintát mutatni, amelyet a gyerek sajnos a saját környezetében nem lát. Hát hogy is láthatna, ha már ilyet az anyjuk a saját szülein keresztül sem tapasztalt?

A szerző VoodooLove VoodooLove
Torzult szeretetnyelvű szadista gazember vagyok, aki a Galaktikus Birodalom, partizán gerillájaként, szub-mazó kurvákkal gengszterkedik, puncipecegtető switchekkel trollkodik, és agyonbassza a tömegkultúrát (is). Időnként női hangon beszélek. Áldozatomat nem ölöm meg csak megsebesítem. Ismeretlenekkel nem játszo(k), keresztbe teszem a kezem előttük. Joker és Harley nem viccel! Tudd hol a helyed szuka! Különben úgy jársz, mint Csipkerózsika, akit megbasztak alva, és kilenc hónap múlva Ikreknek ad életet.

Oszd meg velünk véleményed, kritikád! Hozzászólások követése

Írj te is egy üzenetet!



* Az eMail mező kitöltése kötelező, de nem jelenik meg a honlapon, nem osztjuk meg harmardik féllel!
** Hozzászólás írásával elfogadod az aktuális Felhasználási szabályok és feltételeket és az Adatvédelmi irányelveket!