Jelentkezz be itt!

Sade és a valóság

Blogbejegyzés

Sade márkit olvasva meggyőződhetünk arról, hogy a műveiből vitt át valamit az életbe, nem pedig fordítva, ahogy azt szerették volna elhitetni velünk. A botrányok ami a márki körül zajlottak, arra enged következtetni, hogy ezt azt szeretett volna kipróbálni az elképzelései közül, amik aztán akkora port kavartak, hogy rögtön visszakerült valamelyik börtönbe, ahol újra a fantáziálásra ítélték őt. Sade mégsem volt szadista a saját életében. A szadista kifejezés egyébként is későbbről származik, a XIX. századból. 1795-ben nyaktiló általi halálra ítélték, ám lefejezése Robespierre kivégzése miatt elmaradt. Amilyen szerencsés volt a kivégzésekkel, olyan peches volt a bebörtönzésekkel. Több rendszert átélt a börtönévei alatt. Végül kényszer-pszichiátriai kezelésben, a Charentoni elmegyógyintézetben vesztette az életét Napóleon alatt. Napóleon kínosan ügyelt arra, hogy a márki mind végig rács mögött legyen.

Azokat az úgynevezett kicsapongásokat amiket elkövetett, mára már a normális nemi élet repertoárjának tartanának, és kortársai ugyanúgy gyakorolták ezeket az úgynevezett perverziókat. Abban a korban szodómiáért formálisan még mindig halálbüntetés járt. A korbácsolás is csak vallási szellemben lehetett dicséretes cselekedet. Nem valószínű, hogy a műveiben leírt szörnyűségek miatt került rács mögé, élete végére mégis mint pornográf és szadista szerzőként üldözték. Érdemes hát a márki életútját röviden összefoglalni, különösen az őt körülvevő botrányokat.

Sade Dél-Franciaországban született, előkelő és gazdag családban. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy a korabeli nagyurak életét élhesse. Tanulmányait a jezsuitáknál végezte, egy kicsit katonáskodott a hétéves háborúban, ifjúkorában kifejezetten fess megjelenésűnek tartották. Jól induló házassága is arra engedett következtetni, hogy sikeres életpályát fog befutni. Szerette a színházat és a nőket. Szenvedélyesen hódolt az élvezeteinek, és a végletekig próbálta megélni azokat.

Halálos vizekre akkor evezett, amikor feketemise formájában színre lépett az ateizmusa. A problémát nem is igazán a szexuális kicsapongásai okozták, hanem a harcos ateizmusa.

1763-ban egy Jeanne Testard nevű legyezőkészítő munkáslány jelentett fel egy ismeretlen férfit, orgia és feketemise vádjával. A bökkenő csak ott volt, hogy nem lehetett egyértelműen bizonyítani, a tettes kilétét. Mégis ez az ügy a későbbiekben is visszatérő motívum a feljelentések között. Ebben az ügyben több szadista motívum is szerepel, a szentségek, köztük a feszület meggyalázása, korbácsolás, istenkáromlás, stb.

A következő feljelentő 1768-ban egy viszonylag szép kolduslány Rose Keller volt. Az események húsvét vasárnapján játszódtak le. Nagy hangsúlyt kaptak a jelentésben a szentséggyalázó megnyilvánulások, és hogy zsarolási szándékkal történtek. Rose többször változtatott a vallomásán, elég valószínű, hogy erősen ki is színezte azt.
Sok részlet a Justine című regényre hajaz. A helyszín a bérelt arcueil-i házacska, egy tipikus kéjlak, cinkostárs a lakáj. A kolduslányt takarításra szerződtette, ám egyéb szolgálatokat is követelt tőle. A kicsapongás lényege a korbácsolás volt. A márki magát is megkorbácsoltatta, hogy saját életében is bizonyíthassa, hogy "a hóhér és az áldozat közti választóvonalat nehéz meghúzni". Itt Rose Keller szenved. A szeánsz azonban nem tud kiteljesedni, mert Rose az ablakon át megszökik. Ettől kezdve beindul a rémhírkoholás, zsarolás és hangulatkeltés. Ekkor még a család az ügy elsimításán dolgozik, Sade anyósa még pénzt is áldozott az ügyre.

A leghíresebb és legérdekesebb halálos ügy, az, amikor a márkit több marseille-i kurva elleni mérgezési kísérlettel vádolták meg.

Marseille, 1772 júniusa. A márki inasa segítségével prostituáltakat szervez be az egyik szállodában tartandó szeánszra. A kísérlet a kőrisbogár szárított páncéljából készített por körül forog. Ennek hatását szerette volna kipróbálni az egybegyűlteken. Vagy túl sokat etetett meg a lányokkal a márki, vagy itt is a félelem lesz úrrá, és sorra rosszul lesznek az emberek. Nem is az első orgia szereplői szaladnak a rendőrségre, hanem a másnap esti folytatás egyik szereplője egy Marguerite Coste nevű prostituált. Az ő vádja alapján ítélték halálra a két elkövetőt. Sade kiszimatolta a veszélyt és sógornőjével Itáliába szökik. Itt már a család is ellene fordult különösen az anyósa. A halálos ítéletet Aix-en-Provence főterén hajtották végre jelképesen, két bábut elégetve. Sade többi halálos ítélete nem annyira a kicsapongásainak köszönhető, mint inkább a politikának.

A Régi Rend tűréshatárai igen nehezen húzhatóak meg, de leginkább a libertinus züllések, másrészt pedig a tabudöngető, provokatív főúr karaktere csapta le a biztosítékot. Ha szépen csendben éli meg a szexualitását abból még semmi bántódása nem esett volna, de Sade nagydobra verte a "budoár" titkait, és ehhez társította a harcos ateizmusát. A tanulság a történetből, hogy a XVIII. századot csak az tekintheti a felvilágosodás korának, aki szándékosan elfordítja a fejét.

A szerző VoodooLove VoodooLove
Torzult szeretetnyelvű szadista gazember vagyok, aki a Galaktikus Birodalom, partizán gerillájaként, szub-mazó kurvákkal gengszterkedik, puncipecegtető switchekkel trollkodik, és agyonbassza a tömegkultúrát (is). Időnként női hangon beszélek. Áldozatomat nem ölöm meg csak megsebesítem. Ismeretlenekkel nem játszo(k), keresztbe teszem a kezem előttük. Joker és Harley nem viccel! Tudd hol a helyed szuka! Különben úgy jársz, mint Csipkerózsika, akit megbasztak alva, és kilenc hónap múlva Ikreknek ad életet.

Oszd meg velünk véleményed, kritikád! Hozzászólások követése

Írj te is egy üzenetet!



* Az eMail mező kitöltése kötelező, de nem jelenik meg a honlapon, nem osztjuk meg harmardik féllel!
** Hozzászólás írásával elfogadod az aktuális Felhasználási szabályok és feltételeket és az Adatvédelmi irányelveket!